Tatabányai kirándulás

A Rába-Duna-Vág Korlátolt Felelősségű Európai Területi Társulás pályázatának keretében 2019. május 30-án látogattuk meg a tatabányai víztermelő bányaüzemet. A kiránduláson 15 diák és két kísérőtanár vett részt. A kirándulás nem indult zökkenőmentesen, a busz forgalmi okok miatt több órás késéssel érkezett meg, így nem tudtunk időben elindulni. Mivel túl sok információnk nem volt úticélunkról, így csak a helyszínen tudtuk meg hova is érkeztünk. Ettől kezdve viszont egy izgalmas túrában vehettünk részt.

Kedves fogadtatás után magunkra öltöttük a szükséges védőfelszereléseket. Esőköpeny és gumicsizma várt ránk az öltözőben, ezt sisak, mentőkészülék és lámpa egészítette ki. Kísérőinkkel léptünk a szállító kasba, amely első pillantásra kissé rémisztőnek hatott, és tovább növelte izgalmunkat. A bányászok „jó szerencsét” köszöntésével bocsátottak a 250 méteres mélységbe vezető utunkra a felszínen maradók. A változó állagú és anyagösszetételű kőzetrétegekbe vájt függőleges vágaton 70 emeletnyit ereszkedtünk, hogy odalent ismét egy vízbányász köszöntsön minket. Első tapasztalásunk a kellemes, 16 -17 °C-os hőmérséklet volt, amely állandó ebben a mélységben. Ezután került a látóterünkbe a rengeteg csővezeték és gépészeti berendezés, amelyek hatalmas zajjal pumpálták a felszínre a vizet. Behúzott nyakkal, a lábunk elé is figyelve lépdeltünk a sínpárok között, miközben újabb és újabb információkat kaptunk lelkes föld alatti kalauzainktól – már amennyire a zaj engedte. Ezt követően egy ferdén lejtő vágaton leereszkedtünk a szivattyúkamrába, ahol különböző korú, típusú és teljesítményű vízszintes tengelyű centrifugálszivattyúk találhatók. Ezen túl áramszünetek esetén aggregátor biztosítja átmeneti jelleggel a bányabeli talpi szivattyúk üzemeltetését. A szivattyúkamrából a légzsilipen keresztül értünk vissza a függőleges aknához, amelyben a kas várt ránk. Élményekkel telve emelkedtünk ismét a felszínre, ahol átöltözés után elköszöntünk vendéglátóinktól.

Kerepesi István Gábor