Szalagavató 2014.

Idén november 21-én került megrendezésre a végzős osztályok szalagavatója a Pálóczi-kastélyban. Az időjárás hűvös volt, kissé szeles, az ég szürke felhőkkel tarkítva. Ahogy annak november vége felé lennie kell.

Bent a kastélyban azonban már mindenki megfeledkezett a rossz időről. A készülődő végzős diákok és osztályfőnökeik szemében az izgatottság és az öröm adrenalinjának csillogása tükröződött, a vendéglátós diákok szaktanáraik felügyelete alatt serényen dolgoztak. Az elegáns táncterembe egyre többen szállingóztak a vendégek, ahogy az idő közeledett négy óra felé.

Lassan elkezdődött a tanárok számára talán már kissé monoton, kissé unalmas, de a végzős diákok számára életre szóló ünnepség.

A Himnusz hangjai, majd Karsai József igazgató úr beszéde után a szalagtűzés következett. A három végzős osztály osztályfőnöke – Enyedi Mónika, Roicsik Rita, Kuris Árpád – feltűzte a szalagokat diákjai mellére, arcukon leplezetlen érzelmekkel.

Eközben a színfalak mögött, az öltözőkben már minden és mindenki készen állt a táncok bemutatására. A táncokat Mezei Anett tanította be fáradhatatlan munkával, nem kevés türelemmel.

Végül elégedett lehetett, hiszen érzésem szerint a lehető legtöbbet hozta ki az „alapanyagokból”. A vendégek láthattak hip-hopot, csa-csa-csát, salsát, egy Michael Jackson-dalra készült koreográfiát, és persze az elmaradhatatlan bécsi keringőt. A táncok végeztével megható pillanatok következtek, a végzősök kérték fel szüleiket egy táncra. Az anyák némelyike sírásba fojtotta meghatottságát és büszkeségét, de a diákok között is akadtak olyanok, akiknél eltört a mécses. A szülőkkel közös tánc után a vendégek hazamentek, a tanárok és a diákok pedig közösen elköltötték ünnepi vacsorájukat. Az est folyamán Hajducsek László szolgáltatta a mulatós muzsikát. Mindenki nagyszerűen érezte magát, együtt énekeltük a dalokat, miközben akár tízen-tizenketten is karon fogták egymást, szép nagy tánckört kialakítva ezzel. A tanárok többsége pedig jókedvűen csatlakozott hozzánk.

Azt gondolom, hogy ez a nap nem fog egyhamar a feledés homályába merülni az ott lévők emlékezetében.

Fogas Viktor, 12. d