Madárbarátkoztunk

 Iskolánk 2016 őszén elnyerte a Madárbarát Iskola címet. Ennek keretein belül a tél folyamán eleséggel láttuk el az intézményünk környékén élő madarakat. Idén tavasszal pedig Vida Péter tanár úr a 9. évfolyamon meghirdetett egy madárodú készítő programot a Természetismeret tantárgy keretein belül. Eltérő méretű, összesen 32 darab odú és 2 madáretető készült el a 9. a és 9. b osztályos tanulók által. Ezek iskolánk területén lesznek kihelyezve, illetve intézményünk partnereinek kerülnek majd átadásra.

Madaraink egy része ugyanis odúköltő, azaz idősebb fák törzsében és ágaiban természetes módón képződő, vagy harkályok vájta odúkban költ. A településeken és a mezőgazdasági területeken egyaránt jelentkező probléma, hogy az idősebb, odúképződésre, odúkészítésre alkalmas vastagságú fák állománya alacsony, csökken vagy már teljesen el is tűnt. Ezáltal a leggyakoribb odúköltőink (cinegék, verebek, seregélyek) a lehetségesnél és szükségesnél kisebb számban élnek a falvakban, városokban. Szerencsére mesterséges fészekodúk kihelyezésével ellensúlyozni lehet ezt a negatív hatást.

A madarak igényeihez és testméretéhez alkalmazkodva különböző odúkat kell alkalmaznunk. A tipikus, kerek röpnyílású odúk mesterséges változatait a berepülőnyílás és az alapterület nagysága alapján „A”, „B” és „D” típusba soroljuk. A "C" odúk partfalak és sziklák hasadékaiban, üregeiben költő kistestű énekesmadárfajok megtelepítését szolgálják. Ezek a madarak a hagyományos értelemben nem tekinthetők odúköltőknek, esetükben a megfelelő költőhely legfontosabb kritériuma a fedettség és a fészek legalább egyik oldalának támasztottsága. Ezért ezek az odúk nem szűk, kerek röpnyílásúak, hanem megközelítően félig nyitott előoldalúak.

A mesterséges odúk közül a „B” típusú a legszélesebb körben használt, ebbe költöznek azok a legalkalmazkodóképesebb, településeken is gyakori fajok (a széncinege, a házi és a mezei veréb), melyek kedvelik a hagyományostól eltérő és az alacsonyan elhelyezkedő fészkelőhelyeket is. Hasonlóan rugalmas viselkedésű a seregély is, mely a nagyobb alapterületű és röpnyílású "D" odút foglalja el, akár alig méteres magasságban is.

Míg a kerek röpnyílású énekesmadárodúkat többnyire fákon használjuk, a "C" odúkat elsősorban magasan az épületfalakra szokás kirakni.

Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület ajánlásával

Roicsik Rita

Környezetnevelési munkaközösség vezető