Kegyelem

Különleges élményben volt részünk december 8-án, csütörtök délelőtt az örkényi Szabadidő Központban. Talán a különleges nem is elég jó jelző, hiszen Erdélyi György összeállítása, ami emléket állít az 1956-os eseményekben részt vett és meghalt fiataloknak, egyszerre volt felemelő és katartikus, ugyanakkor nyers és arculcsapón őszinte.

A színész-rendező Makkai Ádám kétszeres Kossuth-díjas költő Kegyelem című versciklusát választotta a produkció gerincéül, s ebbe fűzte bele többek között édesanyjának, Ignácz Rózsának a prózáját, Thinsz Géza és Faludy György verseit valamint egyéb kordokumentumokat.

A történelem egy darabja jött velünk szembe ezen a délelőttön, úgy ahogy a forradalom „lepte meg” a Corvin moziból kilépő „pesti srácot” 1956. október 23- án.

A 60 évvel ezelőtti események úgy elevenedtek meg a színpadon, hogy talán még az is megsejtett valamit a korhangulatból, aki csupán a történelemkönyvekből értesül a nem is olyan régmúlt eseményeiről. Erdélyi megidézte a színpadon József Attilát is, aki szellemiségével, sorsával és költészetével szintén jelen volt a forradalmi eseményekben.

Én szubjektív módon még három jelenetet emelnék ki az előadásból, mert ezek voltak a legnagyobb hatással rám. Az első ilyen a Muki nevű kisfiú haláltusája, akinek utolsó lélegzetvételeit is megjelenítette Erdélyi György a színpad közepén állva. A másik egy abortuszra „igyekvő” pár dialógusa, akik a forradalmi események közepette ítélik halálra meg sem született gyermeküket, „megmentve őt ettől a világtól”. Az előadás második felében pedig megjelent egy hatalmas akasztófa hurok, melynek Mansfeld Péter halálos ítélete adta az apropóját. Ennek kapcsán kiderült az is, hogy létezik emberséges halál, ami kevés szenvedéssel jár, de Mansfeldnek és társainak ez nem jutott osztályrészül.

Mindhárom momentum a halálhoz kapcsolódik, hisz ezekben a harcos időkben az életnek van a legkisebb értéke. Paradox módon sokak halála vezetett ahhoz, hogy ma szabadon, idegen elnyomás nélkül beszéljünk az 1956-os eseményekről és az életről, amelyet átszínez az ősök hősi halála, akik nem saját, önző céljaikért, hanem a nemzetért, a szabadságért, a jövőnkért áldozták fel önként magukat.

Szabó Mária