Erasmus +   mobilitás   Olaszország

A Pálóczi Horváth István Szakgimnázium, Szakközépiskola és Kollégium 15 tanulója két tanár kíséretében sikeresen vett részt három hetes szakmai gyakorlaton Cascina Santa Breran (Milano).

Derűs szombati hajnal volt, amikor Bécs felé indulva nekivágtunk a nagy útnak, hogy csatlakozva egy lengyel iskola diákjaihoz közösen utazhassunk Milánóba. A közös utazás jó alkalom volt, hogy diákjaink elkezdhessék idegen nyelven történő kommunikációjuk első szakaszát. Gyorsan lebontva a hallgatás falát, elkezdődött az ismerkedés, amelyből megtudtuk, hogy ők logisztikai szakmacsoportban tanulnak, Milánó kempingjében szállásolják el őket és talán közös kulturális program keretében fogunk még találkozni. Közel tizenöt és fél órás utazás után végre megérkeztünk úticélunk végállomására, Cascina Santa Brera-ra, ahol nagy szeretettel fogadott Irene Di Carpegna, a farm tulajdonosa. Miután elfoglaltuk szálláshelyünket, kedvesen meginvitált vacsorázni, amikor is elfogyaszthattuk ittlétünk első pizzáját. Már későre járt, amikor mindenki nyugovóra tért, hogy kipihenhesse a hosszú út fáradalmait. Ezt még fokozhattuk az elkövetkezendő két nap során, hiszen a szombatot és vasárnapot erre szánták. Szombaton  - egy viszonylag késői időpontban elfogyasztott reggeli után - Irene asszony bemutatta a tanyát, ismertette a főbb tevékenységek profiljait, a házirendet illetve a ránk váró feladatokat. Utána felfedezhettük a tanya közelében található bevásárló központot, amely körülbelül tízperces sétatávolságra volt, és ittlétünk időszakában biztosította, hogy véletlenül se szakadhassunk el multinacionális vásárlási szokásainktól, még egy napra sem. Az első hétvégét a tanulók kérésére itthon töltöttük, sportnapot szervezve.

Végre eljött az első munkanap, amikor az EVOLVO cég részéről megérkezett Giulia Landoni és Deborah Reggi, akik nagy szeretettel fogadtak, eligazítva mindenkit és megtartva a hivatalos eligazítást, ami a projektet illeti. A tanulók átvehették a feladatok elvégzéséhez szükséges nyomtatványokat, pontos információkat osztottak meg mindenkivel a feladatok elvégzésével kapcsolatban, hogy akadálymentesen és sikeresen hajthassák végre ezeket. Megkaptuk az első hétvégére tervezett kulturális programra az utazási jegyeket, térképeket, információkat valamint a kisérő tanárokat külön eligazították. Az ebédet követően megtörtént a tanulók beosztása, amiután már tényleges munkát végeztek. A munkaterületeket a következők szerint jelölték ki: állattartás-gondozás, erdőtisztítás-ápolás, veteményes-zöldségfóliaház, gépészet. A munka monoton, egyhangú és fárasztó hatását figyelembe véve a tanulók forgószínpad szerinti rotálással végezték a nekik szánt feladatokat és időközben kiderült, hogy kőműves mellé is szükségeltetik tanuló. A munkaprogram viszonylag pontos időbeosztás szerint zajlott: 7.30- reggeli, 8.00 -8.30- a munkálatok megkezdése, 12.30-ebéd, 14.00-től munkák folytatása 17.00-17.30-ig, vacsora 19.30.  Az első néhány nap zökkenőmentesen telt, vagy legalábbis úgy tűnt. Amikor az otthonról hozott finomságok fogyni kezdtek, az első problémát az olasz ízek, illetve az első időszak folyamatos monoton menüje, a „pizza e pasta” okozták. Megkértük Irénét, hogy ha lehet, ismerkednénk az olasz „zuppa e minestra” felhozatallal is, amelyet már a következő napoktól fogyaszthattuk is. Sajnálatos módon ezek sem a magyar konyha ízvilágát hozták, számos tanuló továbbra is a hazai ízeket foglalta imába. Biztosra vehető, hogy ezek után az anya főztje a legfinomabb, amit még jobban fognak értékelni a jövőben. A problémát megpróbáltuk kezelni, bevásároltunk és magyaros ételek készítésével egészítettük ki a napi menüt.

Az Erasmus+ mobilitás program egy komplex, több célú projekt, amelynek céljai számos esetben félreértelmezhetőek. Talán emiatt nem volt eléggé világos a program szerepének és fontosságának megértése, pedig eléggé részletesen tájékoztatva voltak diákjaink. Az ebből fakadó felvetések orvoslása érdekében az EVOLVO segítségével sikerült egy megoldást találni, hogy gépész szakmacsoportban tanuló diákjaink, a biogazdálkodás rejtelmein kívül, több lehetőséget kapjanak a szakma területén. Így biztosították számunkra, hogy egy családi mezőgazdasági gépész vállalkozásnál - név szerint „Fratelli Vitali Company” – négy munkanapot tölthessünk. Tanulóink kisebb feladatok (karbantartás, javítás) elvégzésére kaptak lehetőséget, de a cég vezetőinek elmondása szerint kissé rossz volt az időzítés, mert ha három héttel később érkezünk, látványosabb aktivitásnak lehettünk volna részesei, mivel akkor indulnak a kezdeti munkálatok. A tanyán végzett összetett feladatok során találkozhattunk a cég által végzett lézeres planírozással, ami már modern technológiának számít. Nagyon tanulságos volt, hogy a méregdrága márkás technikák javítását, szervizelését maguk végzik.  A tapasztalt nehézségek közül kiemelném a szakmai idegen nyelv oktatásának hiányát, hiszen a szakképzés időszakában ez lenne egy kiemelt feladat. Ennek hiányában nagyon nehezen működött minden. Ha nem kapnak a tanulók kellő háttértámogatást részünkről, az általuk beszélt konyhanyelv aligha lett volna elegendő a megfelelő kommunikáció lefolytatására. Hitvallásom, hogy a szakképzés időszakában a szakmai idegen nyelv oktatása egy kiemelt feladat kell, hogy legyen a gépész szakmák esetében is, amelyet csakis az általános iskola időszakában végzett megfelelő alapokra lehet építeni.

A hétvégi kötelező kulturális programokat hiánytalanul végrehajtottuk, sőt kiegészítettük, színesítettük. Első hétvégén a Castello Sforzesco múzeumot látogattuk meg, ahol újra találkozhattunk Lengyelországból érkező diák - útitársainkkal, illetve a másik magyar iskola, az úgyszintén Erasmus program résztvevőivel (Tiszakécske). Ezt követően városnézés, vidámpark, „sütizés és fagyizás” tette emlékezetessé a napot. Második hétvégén a kötelező program fő részét a Museo Nazionale Delle Scienza e Technologia Leonardo Da Vinci meglátogatása képezte. Itt is találkoztunk másik két iskola tanulóival (egy szlovák iskolával és a gyáli Eötvös József SzKI rendvédelmi szakmacsoportjának tanulóival). Ezt követően (az EVOLVO segítségének köszönhetően) kedvezményesen jutottunk belépőjegyekhez, és ahogy mondani szokás, „ámulva és bámulva” az elmúlt kor remek olasz mestereinek káprázatos alkotásaiban, gyönyörködve töltöttünk további felejthetetlen pillanatokat. Megnéztük, körbejártuk, bejártuk, felmentünk és alig bírtunk betelni a csodás Dóm látványával. Ezután következett a Galleria Vittorio Emanuelle, a Scala operaház, Arco della Pace, és hogy a foci se maradjon ki, metróra szálltunk és irány a San Siro Stadion! Természetesen a shoppingolás sem maradt ki ez idő alatt.

Három hét kemény, kitartó munka és távollét után végre eljött a várva várt pillanat, a hazautazás. Mindenhol jó, de a legjobb otthon vagy a „Home sweet home” -  szólás ilyenkor nem képes visszaadni a megérkezés örömét. Az autóbuszról leszállva, a közel 12 órás út megtétele után, kissé megfáradva, de annál lelkesebben mindenki énekelte a „Van egy ország, Magyarország…”- című dalt, és végre a szülők is átvehették várva várt csemetéiket, nem is sejtve, mekkora tehertől és felelősségtől szabadítva fel minket, kísérőtanárokat. A kitartó munka és pozitív hozzáállás eredményeként minden diák EUROPASS bizonyítványt szerzett. Köszönet és gratuláció mindnyájuknak.

                                               Soós-Győrffy Csaba