A "Pálóczisok" megszállták Türingiát

Tisztelt Olvasók!

Szeptember 23-án a késő esti órákban indultunk el a középiskola elől a németországi Schiebe-Alsbach-ba kilenc diákunkkal, akik közül ketten felszolgálók, heten szakács tanulók. A kísérőtanári feladatot Bátorfi Tímea tanárnővel, másodmagammal láttuk el. Az egész éjszakás utazás után végül másnap, 24-én érkeztünk meg a szálláshelyünkre.

A diákok aggodalommal és kíváncsisággal várták a rájuk háruló feladatot. Mi, kísérőtanárok pedig reménykedtünk, hogy méltón megállják helyüket az idegen környezetben is, és ezt a néhány hetet a lehető legjobb eredménnyel zárják.

Az első néhány nap a környék megismerésével és a kinti viszonyokhoz való alkalmazkodással telt. Ez idő alatt ellátogattunk Weimar-ba, Liszt Ferenc és Goethe városába. A közös kirándulások után a búcsúzkodásé volt a főszerep, ugyanis a diákokat a kis falu kétszáz kilométeres körzetében helyezték el, hogy a helyi szállodákban kettesével dolgozzanak. Nagyon változatos helyekre kerültek, hiszen ezek nemcsak hagyományos szállodák voltak, hanem lovas panzió, négycsillagos gyógyfürdő, illetve wellness-szálloda is. Énektanárként azt a diákomat irigyeltem, aki Johann Sebastian Bach szülővárosába, Eisenach-ba került.

Mint kísérőtanár sokat izgultam diákjaimért, és félve vártam, hogy telefonáljanak, vajon mi történt, milyen hibát követtek el, vagy melyiküket érte esetleg baleset. A sokadik nap eltelte után a hozzám tartozó diákok telefonon megnyugtattak: csak azért nem hívtak, mert minden tökéletes, és semmi problémájuk nincs.

A legbüszkébb akkor voltam rájuk, amikor a projekt németországi vezetője azt mondta: „top schüler”- azaz kitűnőek a tanulóink, és mindenkivel maximálisan elégedettek.

Diákjaink október 24-én érkeztek vissza, addig is nekem kellett az itthoniakat nyugtatgatni, hogy senki nem marad le az élménybeszámolóról, mert hazaérkezése után a csoport egy diavetítéssel, videókkal kiegészített közös beszámolót fog tartani.

Sipos Annamária